Azt mondják mindenki azt kapja amit érdemel. Hát ennél nagyobb baromságról nem is hallotam még... Senki sem azt kapja mindenki azt kapja amit kap. Talán a rákosan született kisgyerek azt érdemli, hogy 8 évesen a kemótól kopaszon haljon meg a szülei karjaiban. Arról nem is beszélve, hogy a szülei ezt érdemlik-e. Van aki nem akar gyereket mégis teherbe esik és elveteti vagy nem és nem foglalkozik a gyerekkel. Van aki évekig próbálkozik még a fagyasztót lombik srácokkal is és úgy se sikerül neki. A földön nincs igazság ezt el kell sajnos fogadnunk. Azt kapjuk amit a sors dob és kész abból kell gazdálkodni. Ha egy barátod hátba szúr és elveszi tőled a legfontosabbat, és elkezded e miatt gyűlőlni az egész mindenséget, biztos, hogy nem ezt érdemled. Tegyük hozzá, hogy nem nehéz az embereket utálni, mert azt érdemlik meg. Aki még nem alázott meg nem csapott be majd befog, vagy már rég átvágott csak akkora naív idióta vagy, hogy még nem vetted észre.
Annyit tanácsolok, hogy ne bízzatok senkibe, mindenkinek vannak titkai, sose fogsz senkit megismerni, csakis saját magadat. Az emberek annyit mutatnak magukból, amennyit akarnak és úgy ahogy azt ők akarják. Ezeken a maszkokon nagyon nehéz átlátni. Amikor meg valaki átlát rajta és lesz a másik emebr tükre, akkor az megsértődik stb... A kedvességel, jósággal, törődéssel, őszinteséggel semmit nem lehet elérni, mert úgyis lesz olyan ember aki aláás, és mivel az emberek nem bíznak egymásban nem is fognak neked hinni, mert nem racionálisak, nem bírnak következtetést levonni értelmesen, tehát idióták. Az idiótizmusukra alapoznak minden eggyes döntést és ezzel cseszik el a saját életüket, és a körülöttük lévőkét. Továbbra sem vagyok depressziós én az embereket utálom és nem saját magamat. Azzal tisztában vagyok, hogy milyen... Lehet, hogy megérdemli az utálatot és a gyűlöletet, de semmiképpen sem saját magamtól. Megkapom én azt másoktól, nincs szükségem arra, hogy ezt szaporítsam, és öngyilkos legyek mint a többi gyáva idióta. "Jobb szenvedésben élni, mint meghalni benne".
