Biztos hatalmas rajongói kört alakítottam ki eddig, ezt ma megpróbáljuk tovább növelni. Én csak azt írom le amin gondolkodok, olyan mintha magam elé motyognék csak azért ennek ez mégis egy XXI. szd.-i formája. Tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy aki makacs az önző is. Ez eggyüt jár, de vigyázz nem minden önző ember makacs. De fordítva ez mindig igaz, mert aki rendelkezik ezzel a csodás emberi tulajdonsággal, azt csak saját maga érdekli. Senki más, ha érdekelné más is a mi kis kék bolygónkon, akkor tudna másoknak igazat adni, és nem csak azzal foglalkozni, hogy minden helyzetből olyat alakítson ki amiben neki majd igaza lesz. Annyira önzők, hogy nem veszik észre ezzel az életüket mennyire tönkre tudják tenni, igen nem csak másokát a sajátjukat is tönkre vágják.
Aki makacs az gyáva. Képtelen a bocsánatkérésre, gyakorlatilag retteg tőle, ettől úgy tűnik, mint aki nem is képes a megbocsáltásra, de ezt nem hinném, hogy így lenne. Ha így lenne az télelg elszomorító lenne, de én jó indulatú vagyok /remélem érzed az iróniát/ tegyük fel, hogy még ezek az idióták is képesek a megbocsáltásra.
Aki makacs az akartgyenge, ezt nem is fejtem ki, mert már megtettem...
És szerintem ezeknek az embereknek nem használ semmi, mert az emberek egyébként se változnak de még ha szeretnének is mindig is akartgyengék lesznek, ezektől az emberektől távol kell maradni, mert csak megsérülsz. Radikális... De én ilyen vagyok... radikális, és hát az emberek nem változnak... És, hogy ezt mondogatom kb 1,5 éve ez is azt bizonyítja, képtelenek vagyunk a változásra...
Hirtelen ennyi jutott eszembe, ami kész csoda az után, hogy milyen estét éltem túl...
Azért annak is volt tanulsága: a rendőrök nem szeretik ha sündőrnek hívják őket, van aki bír evés közben hányni és utánna folytatni az ivászatot, az emberek szánalmasak, és a legfontosabb, hogy keress barátot akire mindig számíthatsz, akinek ha kell a vállán sírhatsz /ez persze csak egy metafóra, elég gyenge, de fogadd el, hogy ez az volt/.
