Óriási tévedés, hogy a nők érzékenyebbek, mivel a férfiak temporális lebenye, mely az érzelmi folyamatok lezajlásában vesz részt több sejtközötti kapcsolatot tartalmaz, mint a nőke ez csak egy apró példa. A probléma ott kezdődik, hogy nem ugyanakkora arányban használjuk a két agyféltekénket. Az egyik a logikus, racionális és probléma megoldó fél, ezt bizony a férfiak többet használják (ami érdekes, hogy ez a kissebik fél, és ezért pár okos azt állítja, hogy ezért okosabbak a nők, mert ők a nagyobb félteket többet használják, gondolom ezt nem férfi találta ki), a nők az érzelmi oldalt jóval többet használják, mint mi... De nem neurológia előadást szeretnék tartani, de ez lesz az alap.
Vegyünk egy alap szituációt. A nőnek valami baja van. Nevezzük "A"-nak. A férfi nevezzük "S"-nek, látja rajta, hogy valami baja van, és mivel mi nekünk férfiaknak a kromoszómáinkban van a probléma megoldás kényszere szeretnénk segíteni rajta. Nem feltétlenül jószándékból, de még akár abból is, de az biztos, hogy a "vérünkben van" a késztetés, hogy megoldjuk a problémát. "S" kérdezgeti mi a baj, de "A" nem akar róla beszélni, letagadja, vagy ami még rosszabb "mibajlenne?" ami persze nem válasz. Tehát BUMMM... 100% hogy ezen összevesznek. Mert "S" úgyse fogja feladni, mert neki meg kell oldani a problémát, "A" meg nem bírja elviselni, hogy "S" nem hagyja békén,/remélem érzitek az ördögi kört/ innentől 4 opcionális lehetőség van.
1: "A" nem adja fel kitart a sztori mellett, hogy nincsen baj, mert itt már nem csak a problémáról van szó hanem arról is ha beismeri, hogy mi a baja, akkor azzal elismeri, hogy hazudott is... /"MINDENKI HAZUDIK" Én is... Te is... "A" is... sőt "S" is biztosan hazudik.../
2:"A" elkezdi máshova terelni a témát, esetenként hozzávág valami régi sérelmet "S" fejéhez---> Összevesztek nemkicsit... nagyon /kivéve ha "S"-nek van annyi tapasztalata, hogy ilyenkor a "te meg..." kezdetű mondatok nem segítenek... ha nem támad vissza hanem védekezik, hogy "hát most kurvára megbántottál" vagy ilyesmi, akkor elég érdekes reakcióra számíthatunk, az esetek 70%-ban ez megtöri a veszekedés menetét.../
3:"A" elmondja mi bántja pici lelkét...
4:"A" minden magyarázat nélkül elmenekül "S"-től
Végezetül vagy elmondja vagy nem, hát igen több lehetőség nincs is, csak az, hogy az elmondást vagy nem elmondást melyik eset előzi meg. A 3. fog a legritkábban bekövetkezni a nélkül, hogy valamelyik másik megelőzné... Sajnos.
TANULSÁG:
1: A férfiak legalább annyira érzékenyek, mint a nők (nem azt jelenti, hogy mi is sírunk a romantikus filmeken) hanem, hogy a logikánk és a racionalitásunk után következik az érzelem (tehát nem nézzük meg a romantikus filmet). Egy kémiai folyamat bírja felborítani a sorrendet... Úgy hívják, hogy szerelem...
2: A veszekedések kb 80%-a neurológiailag magyarázható /ez az a összeveszés amikor kérdezik, hogy min vesztetek össze? válasz: valami hülyeségen/
3: Mindenkinek meg kell tanulnia megbocsáltani és elfelejteni a sérelmeit. Mert aki a menekülést választja, annak nagyon nehéz élete lesz...
